Az i.e. 4. évezredből származó egyiptomi agyagfigurákon, mezopotámiai agyagszobrokon is láthatóak festéknyomok, amelyek a tetoválás jelei. A görög korból, Hérodotosz feljegyzései szerint a trákoknál már volt tetoválás, ami az előkelőség jele volt. Az i.e. 6. századból pedig már orvosi leírás is előkerült a tetoválás technikájáról. Ezt egy Aetius nevű orvos készítette. Az általa írt leírásban az szerepel, hogy a tetoválásra kijelölt területet először fertőtlenítő hatású növények levével le kellett mosni, majd a formát tűvel addig böködték a bőrbe amíg a katonának vére nem folyt, végül alaposan be kellett dörzsölni a tintát, amihez hagymalébe kevert egyiptomi fenyőkérget, rozsdát, gubacsot és kénsavat használtak.